Blogra dobta: Szatmári Nóra

…és teljesen tök mindegy, hogy a véleményem helytálló vagy sem. Az az enyém, az általam bejárt út és valamilyen tapasztalat által formálódott, és ha úgy adódik ki fogom mondani.

2016 nyarán mondtam ki életemben talán legelőször azt, – és akkor már érzelmi töltet nélkül -, hogy na, nekem ebből elegem van! 2022 márciusára ejutottam életem második na, nekem ebből elegem van! állapotához. Jogom van kimondani, ha valami fáj, ha valamivel tele a hócipőm, ha valamiről véleményt formálok. Nem mondhatja meg senki azt, hogy mi legyen a véleményem. Önálló, felnőtt ember vagyok, és ha nem tetszik a rendszer, akkor is jogomban van véleményt alkotni. Fogok is. Jönnek a választások, és nem titkolom, hogy nem tetszik a rendszer, a lopás, a hazudozás, a milliárdok eljátszása és az a mérhetetlen gyűlöletkeltés. Csak a vak nem látja… Nem tetszik, hogy a társadalom jelentős része ehhez tapsol és ujjong. És nem csak nem tetszik, hanem nem is értem…

Én kérek elnézést, hogy nem gyűlölöm a buzikat, a vakokat, a nyomorékokat, a hajléktalanokat, a háború elől menekülőket, és jogom van nem úgy viselkedni, mint bayer zsóóti meg a pacalos. Kisbetűvel. Tudom, hogy velem van a baj, hogy van meleg barátom, van kerekesszékes kliensem, adok alvállalkozói munkát rendszeresen egy siket személynek, és épp ma vittem adományt egy Kárpátaljáról elmenekült családnak. Bocs, hogy élek…

Ezekhez a dolgokhoz mind JOGOM VAN ebben az országban, akkor is, ha egyesek úgy vélik, ők felsőbbrendűek másoknál. NEM, NEM VAGY FELSŐBBRENDŰ, AKKOR SEM, HA ANNAK GONDOLOD MAGADAT, és főleg akkor nem, ha narancssárgában úszol. Tudd, hogy:

• jogom van az igényeimhez és az akaratomhoz
• jogom van határozottnak lenni
• jogom van ahhoz, hogy egyenrangú félkéánt kezeljenek és tiszteletben tartsanak
• jogom van hangot adni az érzéseimnek
• jogom van igent és/vagy nemet mondani
• jogom van átgondolni a döntéseimet és elutasítani azt, ami nem szolgálja a fejlődésemet
• jogom van meggondolni magamat, és módosítani a véleményemen – és ettől nem leszek köpönyegforgató
• jogom van tévedni és jogom van hibázni – ember vagyok
• jogom van kérdezni és jelezni, ha valamit nem értek
• jogom van elutasítani azt, ha valaki a saját baját akarja rám tukmálni
• jogom van oda tenni az x-et április 3-án, ahová akarom
• jogom van élni a saját életemet, ne szólj bele – úgy meg végleg ne, hogy az én életem jó, kerek egész, a tiéd meg nagy kalap sz@r, tele problémával.

Ezt hívják asszertív magatartásnak. A te gondod és bajod, ha ezzel nem értesz egyet. Ugyanakkor látom, hogy sok „te” elvárja a fenti lista teljesülését saját maga számára, de cserébe már nem adja meg senkinek ugyanezt. Na, az is a te bajod, nem az enyém.

Tele a hócipőm a sok megmondó emberrel, akik egyébként még életükben nem raktak össze három lego kockánál többet, de azért mindent tudnak. A véleményem az enyém, nem adom és nem fogom megváltoztatni és ettől még nem vagyok hülye. Van egy mondás, ami bár kissé durva, de most elfér:

„A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.”

Rengeteg ember képtelen elviselni azt, ha létezik egy, az övékkel merőben ellentétes vélemény. Rendre az az alapvető szituáció, hogy az eltérő véleményt nem egy másik nézetként, hanem egyenesen támadásként fogjuk fel (igen, ebbe persze magamat is belesorolom, mert én legalább belátom, hogy messze vagyok a tökéletestől), azonban én ilyenkor azt mondom, hogy ok, értelek, megértelek és elfogadom a véleményedet, DE ETTŐL MÉG NEM ÉRTEK VELED EGYET! És nem is kell!

MIÉRT NEM LEHET SAJÁT VÉLEMÉNYEM????

Miért nem képesek elfogadni mások azt, ha szerintem piros hó esik? Lexarom, hogy szerinted fehér, nekem az piros és kész.

Adott két lehetőség:

1) Nem tágít senki a véleményétől, mindenki kiáll az eltökélt gondolatai mellett, rosszabb esetben veszekedés, sértődés lesz a vége.

2) Aki magára maradt a véleményével, kénytelen módosítani azt, és „behódolni” a többiek akaratának. Jobb a békesség alapon.

NA, NEM! Nem vagyok erre hajlandó, és igen, látom, hogy miképp formálódott a baráti és rokoni köröm emiatt az elmúlt évtizedekben, de nem érdekel, mert ha nekem a hó piros, akkor nekem pros és kész. Sokan lekoptak, megbélyegeztek, volt, hogy valaki az autómat köpte le – mondjuk ez utóbbi esetben csak annyi volt a bűnöm, hogy elárultam, nem vagyok fideszes. Kisbetűvel. Egyébként sem lehet fideszesekkel konstruktív eszmecseréket folytatni, mert semmire nincs válaszuk, csak lehülyéznek és lenéznek mindenkit, aki nem tapsol a megfelelő helyen.

Lássuk be, egyik alternatíva sem előremutató. Igenis jogom van a véleményemhez – ha igazam van, ha nincs. Az én igazságom és tapasztalataim alapján minden bizonnyal rohadtul igazam van abban, hogy a hó piros. Ha ezzel személyeket, csoportokat tiprok sárba… akkor is. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ha már megvan a véleményem valamiről, amellett érdemes kiállnom.

DE! Persze…

Kiállok a véleményem mellett, de úgy, hogy közben figyelembe veszem a többiek álláspontját is. Ez a megértés képessége. Ez nagyon fontos. Vélekedhetek valamiről negatívan, de az miért rossz? Tapasztalataim alapján mindig akkor, amikor a véleményemmel tisztázni akarok valamit, te meg erre semmi pénzért nem vagy hajlandó. A vélemény, az csak egy vélemény. Meglehet, hogy elkapkodott. A vélemény az még nem feltétlenül ítélet. A meghallgatás képességére lenne szükség, mert a végén kiderülhet, hogy az enyémben is van igazság és a tiédben is van, a kettő ötvözésével meg eljutunk a Nirvánába. Új távlatot érthetünk és láthatunk meg. De még ezek után sem vagyunk kötelesek módosítani a kiforrott véleményünkön.

MINDIG lesznek különbségek, nézeteltérések, ideológiai, gazdasági vagy akár vallási alapon. Mert két egyforma ember nincs. Nagy baj lenne, ha mindenki egyforma lenne…

Egy ellentétes vélemény nem dráma és nem a világ vége. Sőt, az adott témával kapcsolatban a különféle vélemények lehet, hogy mind jók – abból az irányból, ahonnan érkeztek. Ahány ház, annyi szokás.

A véleményéhez mindenkinek joga van – neked is, nekem is.