– Nincs jogod másokat tanítani! Pontosan olyan buta vagy, mint bárki más! Te is hamis vagy! – kiabálta a férfi. Buddha nem lett dühös, békésen figyelte az embert, majd megszólalt.

– Mondd kérlek, ha megajándékozol valakit és az illető nem fogadja el az ajándékodat, akkor kié végül az ajándék? – Az idegen nagyon meglepődött ettől a meglehetősen fura kérdéstől.

– Természetesen hozzám tartozik, elvégre én vásároltam az ajándékot – válaszolta a az ember. Ekkor Buddha elmosolyodott.

– Bizony így van, jól mondod. És pontosan így van ez a dühöddel is. Ha mérges vagy rám és én nem veszem át a dühödet és nem reagálok arra, akkor a dühöd ott marad nálad. Így végül csak te leszel boldogtalan, én nem. Ezzel magadat bántod. Ha abba akarod hagyni azt, hogy magadat bántod, meg kell szabadulnod a haragodtól és szeretetteljessé kell válnod. Amikor másokat utálsz, valójában te válsz boldogtalanná. Amikor viszont szeretsz másokat, mindenki boldog.

Az ember figyelmesen hallgatta Buddha bölcs szavait.

– Igazad van Megvilágosodott! Kérlek taníts meg a szeretet útjára! Szeretnék a követőd lenni – kérte Buddhát.

– Rendben. Bárkit szívesen megtanítok, aki valóban tanulni akar. Gyere velem! – válaszolt kedvesen Buddha.