A Bak jegyet uraló hónap 2018-ban december 21-én, 23:23-kor kezdődik, és a Bak csillag-képről nyerte a nevét, mely az i.e. két évezredben adott otthont a Napnak. Beköszönt a csillagászati tél.
A Nap és a Szaturnusz éves találkozójára a Bak havában adódik mód. Amikor ezen két hatalmas bolygó összetalálkozik, az mindig valamiféle komoly erőpróbát jelez és jelent. A nagy döntés, hogy mit nem csinálunk tovább. A nagy válaszút, amikor el merünk indulni valami egészen új dolog felé. Amikor megmérettetünk és türelemmel, kitartással, logikus gondolkodással nyertesekké válhatunk. A Szaturnusz jegyet váltott még 2017. decemberében, és a Bakban tartózkodik 2020. márciusáig.
A magyar elnevezés nem pontos, a görög, illetve latin megjelölés (Aigokerosz, Capricornus) „kecskeszarvat viselőt” jelent, a csillagképet ugyanis egy elől kecske, hátul hal keveréklény testesítette meg. A jele is a kecske–hal ábrázolásokból egyszerűsödött le: E „szörnyszülött” keletkezésének megint csak csillagászati-naptári oka lehetett.
A Bak jó 10 000 éve Egyenlítő alatti, tehát „alvilági vizekbe” érő csillagkép, az eget tanulmányozó ember is már ilyennek ismerhette meg. A mezopotámiai Éának, a föld, a vizek és a déli égbolt urának a jelképe volt. „Nedves közeg” egész környezete: szomszédja a Vízöntő, felette a Delfin, alatta a Déli Hal és a Flamingó (újkori nevén Daru). Csillagmitológiája szerint viszont a Bak a halálból, halál-állapotból visszatérő isten jelképe, aki azért jelenik meg kecskegida képében, mert a mitologikus tudatra jellemző módon a hérosznak, istennek gyakran át kell esnie egy sajátos törzsfejlődésen, adott esetben úgy, hogy valamely hidegvérű állat képében tölti halotti, magzati létét, négylábúként születik e világra, ember alakban végzi el itteni feladatait, és madáralakban távozik a túlvilágra.