Vagy ne…

Akkor is az utamba kerül a bulvár sajtó, ha nem akarom.

Mindenkinek tudnia kell, hogy a bulvár alapvetően a szenzációhajhászásra épít.

A bulvársajtó gyűjtőfogalom (boulvard=utca). A populáris, felszínes, egyszerűsített gondolati tartalmakat közvetítő médiatermék jelzője, amely elsősorban a példányszámszám és/vagy a nézettség növelésére hivatott (bármi áron). A bulvár minden témát kihasznál, amelyet az annak megfelelő érzelmi töltéssel az olvasó elé tárhat. Olyan ösztönökre építenek, amelyek sok emberben megtalálhatóak pl. kíváncsiság, szenzációéhség, irigység, hiszékenység, nyereségvágy, meghökkentés, sajnálat, együttérzés, tudósítások különleges helyzetekről, áldozatokról.

No, és itt jön a képbe Weisz Fanni, aki egyébként fiatal, gyönyörű, hallássérült és van még egy tulajdonsága, amiről néhányan egyszerűen nem akarnak tudomást venni: FELNŐTT. Nagykorú, azaz saját döntési jogkörrel rendelkezik, joga van meghatározni azt, hogy kivel, hol, mikor és mit csinál, kit szeret, kihez megy férjhez.

Kedves Fanni anyuka, Ágnes!

Meglehet, hogy az Ön lánya nem elég bölcs, nincs kellő élettapasztalata, nem látja a fától az erdőt, hovatovább olyasvalakivel él, aki bántalmazhatja, pszichoterrorban tartja, elmebeteg, eltiltja Öntől és telebeszéli Fanni fejét botorságokkal. (Ezeket mind Ön nyilatkozta különböző helyeken)

Meglehet. De tudja mit? Ez nem az Ön dolga, hanem Fannié. Fanni FELNŐTT, joga van eldönteni, ki tarthatja őt pszichoterrorban vagy akármilyen börtönben, rácsok mögött – amennyiben ez számára MEGFELELŐ. S bizony nagyon úgy tűnik, hogy ez számára ideális helyzet. Az Ön lánya boldog, mert az akar lenni – Ön nélkül, az Ön befolyása, akarata nélkül, és egyáltalán nem akarja, hogy Ön megmentse a férjének a markából (Önt idéztem egy nyilatkozata alapján).

Muszáj lesz megértenie, hogy az anyai gondoskodásnak van határa. Fanni meghúzta a vonalat, jelezvén, hogy eddig és ne tovább. Ön pedig bármi áron be akarja bizonyítani, hogy márpedig bele fog szólni és meg fogja a lánya boldogságát gátolni.

[Szinyei Merse Pál: Anya és gyermekei (1868)]

Teljesen lényegtelen, hogy a (ma már) férj, Hajmásy Péter ténylegesen gazfickó vagy sem, hazug vagy sem. Nem az Ön férje, nem Ön él együtt vele. Nem kell Pétert szeretni, de tisztelje meg a lányát azzal, hogy elfogadja a döntését. Hagyja végre a lányát élni, létezni, tapasztalatot gyűjteni, és ha Fanni elbukik, akkor legalább tudni fogja, mit ne csináljon legközelebb. Ám Fanni ezzel a férfival akarja az idejét eltölteni, az életét leélni, amit Önnek méltósággal kellene elviselnie és elfogadnia, nem pedig úgy, hogy körbejárja a bulvársajtót és a vélelmeit szétkürtöli. Megértem, hogy látszólag ez az egyetlen mód a kapcsolatba lépésre Fannival, de az Ön lánya nem véletlenül menekül. Valami / valaki elől menekül.

Az anya és kislánya közötti energiaáramlás csakis egyirányú csatorna lehet, amelyen keresztül a támogatás, a segítés, az adás következetesen az anyától a lány felé áramlik. Egy kislány teljes mértékben függ az anyjától: fizikailag, mentálisan és érzelmileg egyaránt.

Támogatás jelentése: az a cselekedet, amikor segítünk valakit/valamit. Segíteni viszont kizárólag azt szabad, AKI KÉRI ezt. Aki nem kéri, azt hagyni kell ÉLNI, LÉTezni, megÉLni. Fanni élni akar. Kérem, ezt fogadja el. Nem kérem, hogy értse meg. Csak fogadja el.

Azonban Ön egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy Fanni már rég nem egy kislány, hanem FELNŐTT személy. Jelenleg Ön – helytelen módon – megpróbálja a lányát olyasmire rávenni, amit Ő nem akar. Nem kényszerítheti Fannit arra, hogy függjön Öntől, az Ön mentális és érzelmi támogatásától. Ő nem akar függeni Öntől. Ezt eldöntötte. Fogadja el. Amennyiben Ön ezt nem fogadja el, s továbbra is a bulvár sajtó körbekiabálásán dolgozik, az az Ön lánya számára elképesztően káros! Hosszú és rövid távon is kihat Fanni önértékelésére, a magabiztosságára, továbbá arra, hogy mennyire lesz képes értékesnek érezni magát.

Ön azt nyilatkozta a Blikk-nek, hogy „Ám ő akkor is az én pici babám„.
Nem. Ismétlem, Fanni felnőtt, nem pedig pici baba. Aki a 26 éves gyermekét pici babaként kezeli, annak el kell fogadnia azt is, ha a 26 éves gyermek sztrájkba kezd, majd csatát vív, végül pedig háborúzik az önállóságért. S ha a háború vége a kapcsolat totális legyilkolása („könyörgöm, hagyjál már békén!”), akkor ezt el kell fogadni. Nincs más opció.

Minden gyermeket HAGYNI KELL elbukni és MEGÉLNI A KUDARCOT!
Minden gyermeket HAGYNI KELL ÉLNI!

Alice Miller “A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása” (The drama of the gifted child: The search for the true self) c. könyvében ír erről. Tisztelettel kérem, olvassa el. Továbbá ajánlok még egy könyvet a figyelmébe. Ez Susan Forward: Mérgező szülők c. kötete.

Nem ismerjük egymást, ám remélem, levelem eljut Önhöz. Kérem, igyekezzen megérteni azt, hogy az anya, amikor gyermeke születik, tudattalanul úgy érezheti, végre van valakije, aki tőle függ, aki az övé, aki (mivel semmit nem tud a világról) feltétel nélkül szereti. Ez rendjén is van. azonban Ön Fannit jelenleg valamiféle csorbult szükségleteinek a kielégítésére használja. Fanni ezért áll ellen egyre jobban. Mert nem akar szükséglet lenni. Fanni azért menekül, mert Ön igyekszik abba a helyzetbe hozni, amelyben Fanni lesz felelős az anyja (Ágnes) jóllétéért és boldogságáért. Fanni SAJÁT jóllétet és saját boldogságot akar. Felnőtt, önálló lényként.

Az egyetlen lehetőség, hogy „visszaszerezze” a lányát, valamint „kimentse őt annak a férfinak a markaiból”, hogy ÉLNI HAGYJA. ÖNÁLLÓAN. Ha és amennyiben Fanni elbukik, akkor megtapasztalja a bukást. Nem lehet ott senki a gyermeke mellett napi 24 órában, különben mikor fogja az a gyermek megtanulni a kudarc fogalmát és élményét? És mi van, ha ez a házasság egy életre szól, és semmilyen kudarccal nem kell Fanninak számolnia?

Ön elfeledkezik arról, hogyha Fanni férjét szapulja, valójában Fannit is szapulja. Hisz az a férfi Fanni választottja. Ők most egyek. Ön Pétert bírálja, így pedig Fannit gyalázza. (De, de! Igazam van!) Fura. Emellett elvárja, hogy menjen haza EGYEDÜL, a férje nélkül. Nem fog.

Bízom abban, hogy idővel minden egyes leírt gondolatomat megfelelően fogja értelmezni. Fogadja el Fannit olyannak, amilyen, fogadja el a döntéseit, s támogassa abban, hogy a saját útját járja. Akkor is, ha ez Önnek egyáltalán nem tetszik.

Kedves Nagypapa, Ön azt nyilatkozta, hogy: „Fanninak elmondtam, hogy nagyon boldog lennék, ha egy olyan emberrel kötné össze az életét, aki hozzá való.”
Szeretném azt a kérdést feltenni, hogy Ön szerint ki a hozzá való? Miért Ön akarj eldönteni, ki a jó Fanninak? Miért nem képes elhinni, hogy Fanni tud dönteni?
Továbbá ez is része volt  mondandójának: „Soha ne felejtsd el, kislányom, hogy amit eddig elértél, azt édesanyádnak és a családodnak köszönheted!”
Fanni saját magának köszönheti azt, amit elért. Mert bár a szülő kínál a gyermeknek teret, ám a kínálkozó lehetőséggel már a gyermek él vagy nem él. Az már a gyermek szabad akarata, hogy mely ajtó kilincsét nyomja le azokból, melyekhez a szülő odavezeti. Amennyiben pedig soha nem dönthetett Fanni a kilincsek sorsáról gyermekként (vajon így volt?), akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy most önállóan akar kilincseket fogdosni és nyomkodni. 26 éves. Teljesen érthető.

Kedves Fanni! Éld az életedet, mert az életed kizárólag a tiéd!

Minden jót!

Szatmári Nóra