ez + az

Mit kell megtanulnom ebből a leckéből? Most elmondom, mi az, amit biztosan NEM!

Blogra vetette: Szatmári Nóra

Nagyon gyakran – sőt! -, túlságosan gyakran szegezik nekem a klienseim azt a kérdést, hogy:

Mit kell ebből megtanulnom?

  • az évek óta pocsék kapcsolatból
  • a hülye főnöktől
  • az idióta szomszédtól
  • az örökös anyagi problémákból
  • tedd ide, ami most eszedbe jut…

Nos, miután volt részem abban, hogy ezt a kérdést magamnak (is) feltegyem, én már megtaláltam a választ. És ez a válasz drámaian egyszerű. Nem az, amit sokan gondolnak, ugyanis rengeteg ember túlbonyolít, összekuszál, harcol, küzd a semmivel, aztán meg nem érti, miért nem halad előre…

Amennyiben alaposan és részetesen megvizsgálod életed kedvezőtlen fordulatait és nehézségeit, mindig azt fogod látni, hogy legalább egy, de olykor több hasznos tanulságot tárnak eléd. Kifejezetten jó az, ha a tanulságok száma több az egynél…

Emmet Fox írta: „A nagy lelkek nagy tanulságokat szűrnek le az apró problémákból.” 

Hányszor teszed fel magadnak azt a kérdést, hogy:

Mit kell megtanulnom ebből a leckéből?

És akkor íme a mindennapi, felületes válaszok, semmitmondó indokok:

  • Ez a sorsom!
  • Ezt meg kell szenvednem!
  • Biztosan megérdemlem!

A jolly joker kérdés: Miért történik ez velem?

Minél többször, minél gyakrabban teszed fel magadnak a kérdést, úgy lesznek a felszínre bukkanó tanulságok jelentősebbek és bizony fájdalmasabbak is.

Furcsán fog hangzani, de sok-sok idő elteltével meg fogod érteni: ha kellően hosszú ideig birkózol egy súlyos problémával, biztosan el fogsz jutni a valódi tanulságig. Oda, ahol a szűrőn végre fennakad… a végső következtetés.

És, hogy mi a csuda ez? Nos, a vágyott tanulság egyszerűen az, hogy változtatnod kell az adott élethelyzeten! Sürgősen! Itt és most ki kell másznod a gödörből, le kell vetned a béklyókat. Fel kell számolnod azt, ami minden nap meggyilkol, így végre valami más építeni tud(na).

Csakhogy… tényleg évekig, netán évtizedekig akarod hurcolni a terheket? Még dönthetsz másképp…

Újra és újra beleesel ugyanabba a csapdába? Ugyanazokat a forgatókönyveket játszod végig? Ugyanazokkal a nyűgökkel szembesülsz minden munkahelyeden, az állástól, beosztástól, fizetéstől függetlenül? Rendre ugyanolyan típusú küzdelmeket vívsz a párkapcsolatodban (esetleg kapcsolataidban)? Akkor is, ha a partnerek változnak? Meg kell értened, hogy az egyetlen valódi tanulnivalód az, hogy ne akard ezeket a helyzeteket újra meg újra. Tehát nem az a tanulnivalód, hogy mártírként elviseld a szemetet, a rosszat, a nyűgöket, hanem az, hogy ne viseld el, és bátorságot véve kimond: kösz, nem kérek ebből többet. Elfogadom, hogy ez van, de nem kérek belőle többet!

Az ELFOGADÁS NEM AZONOS az EGYETÉRTÉSSEL.

Nem kötelességed pocsék életet élni és szenvedni. Szenvedni egy helyzettől, egy embertől. Te döntesz, hogy tovább tűrsz vagy kilépsz abból a posványból.

Értsd meg végre, hogy a dolgok nem csak úgy megtörténnek veled. Te csinálod a dolgok meglehetősen nagy részét. Ha például nem döntesz valamiben, akkor az is egy döntés. Ha beletörődsz, hogy megint ugyanaz van, mint tegnap, tavaly, 5 éve, az is egy döntés. A beletörődés döntése. Épp ezért a legjelentősebb célkitűzés az, hogy mihamarabb tudatára ébredj a saját mintáidnak, aztán tisztázd, hogy neked milyen szereped van ezek ismétlődésében. Hogy milyen? Hát ott vagy, és hagyod, hogy újra meg újra… Szinte mindenkinek volt része gyermekkorában, – aztán bizony felnőttként is! – különféle negatív élményekben, s ezek beékelődtek az ember elméjébe.

ELFOGADÁS: Fogadd el, hogy bizonyos dolgok nem fognak változni. Például egy erőszakos kapcsolatban az erőszaktevő nem fog megváltozni. Ebbe nem beletörődni kell, hanem elfogadni, hogy ő ilyen, aztán továbblépni. Mit kell megtanulni? Azt, hogy a te jól létedhez csak jelentős változáson keresztül visz út. A változás benned kezdődik.

Tehát: addig nem fogod megtanulni a leckét, amíg képtelen vagy megérteni, hogy változás nélkül semmi nem fog változni. Te lehetsz cuki, aranyos, tündi-bündi, te módosíthatsz, meghunyászkodhatsz, de azzal nem fog változni semmi. Mert, ha a másik fél ugyanazt a változás-energiát nem teszi bele a (mindegy milyen jellegű) kapcsolatba, te halálra erőlködheted magadat.

Mit kell megtanulnom ebből a leckéből?

Nem kell túlspirizni ezt a kérdést. Minél jobban meg akarsz olyan dolgokat érteni, amiket nem fogsz tudni megérteni (mert nem tudsz a másik ember fejével gondolkodni), annál inkább nem fogod találni a választ. Ennél a kérdésnél egyetlen biztos dolog van: az a tanulnivalóm, hogy kilépjek a számomra kellemetlen helyzetből. Nem kell bonyolultabb megoldás után kajtatni. A 2×2 az 4 lesz, ha megszakadunk is. Ne faragj az előbbi szorzásból eredményként 5-öt.

Nekem volt olyan emberi kapcsolatom, ahol – az én oldalamról! – azt éreztem, hogy a halálba vagyok gyötörve és kihasználva. Számtalanszor kértem a másik felet, hogy változtasson, mert nem bírom cipelni a rám pakolt terhet. Sőt, amikor azt mondtam, ok elég, mit mondott? NEKI JOGA VAN… ehhez meg ahhoz. Amikor pedig már a „NEKEM EZ JÁR!” mondatot szajkózta tartósan, sikerült elérnie, hogy végleg besokalljak. Már nem akartam segíteni magunkon, a kapcsolatunkon. Ő meg nem volt hajlandó a 3 cementeszsákból levenni rólam egyet sem. Ha megteszi, még mindig abban a kapcsolatban sínylődnék – az ő igényei szerint! (Köszi, hogy nem változtattál! 😀 ) Már nem sínylődöm benne, már nem akarok megérteni semmit! Elfogadtam, hogy neki jár, neki joga van… hát akkor boldoguljon, hiszen neki úgyis joga van mindenhez.

És mi a slusszpoén? Elfogadtam, hogy nem tudok módosítani semmin, rajta, a stílusán, a gondolatain végképp nem… Elengedtem, tovább léptem, és azóta egy brutálisan jó, örömteli és tartalmas életet élek. Nélküle. Hál’ istennek.

Te is meg tudod csinálni. Persze előtte meg kell járni a gödör mélyét. Amikor elkezdesz lecsúszni a gödör oldalán, egyet tegyél meg: ne kapaszkodj meg egy kiálló gyökérben valahol félúton. Ha megteszed, akkor függő állapotba kerülsz. Ha viszont bátor vagy, elengeded a kapaszkodót, lemész a pokolig, onnan meglepő gyorsasággal ki lehet jönni. Tudom miről beszélek, végigjártam ezt az utat. Amikor elengedtem a gyökeret, életem legjobb döntését hoztam meg, tudva azt, hogy a másik fél még nyomorgatni és szúrkálni fog egy darabig, hiszen elveszíti éppen a játékszerét. De már ez sem volt fontos! Óriási veszteségeket könyveltem el. Erkölcsi és anyagi szinten egyaránt. De hittem, hogy lehet JOBB! Ma azt mondom, a sors a többszörösét adta vissza annak, amit elvesztettem. Miért? Mert a sors pontosan látta, hogy eldöntöttem, változtatok, és már nem a miérteket és az okokat keresem, hanem kizárólag a megoldást. A sors pedig adott minden jót a bátorságért cserébe.

Tudom, hogy jó úton járok. Miért? Mert a másik fél sok év eltelte után is rólam beszél, én vagyok a központi témája – és viccen kívül… – már nekem panaszkodnak az ismerősei emiatt. Én viszont már nem beszélek róla senkinek és senkivel, mert hidegen hagy. Tudom, hogy túl vagyok rajta, így nem is szenvedek tőle. Ő nincs túl azon, hogy elmenekültem, és már nem tud egy újabb cementeszsákot a hátamra pakolni.

A tények és az igazság nem kétségbe vonható. Ha nem érzed magadat érzelmi biztonságban, attól még nem vagy hálátlan. Merj tovább lépni, változtatni! Bármin, ami zavar.

Még egy példát felhozok, mert ez nem személyes, hanem egy kliensemtől hallottam, és a fentieket papoltam neki…

A kliensem közeli ismerőse mindig késett a megbeszélt találkozókról. Eleinte szólt neki a hölgy, hogy ez tiszteletlenség vele szemben. Erre a barát azt válaszolta, hogy „túl érzékeny vagy”. Hmmm… Az idő telt, s a dinamika újra és újra ismétlődött, végül összezördülés lett a vége, és amikor a hölgy továbbra is fenntartotta a véleményét, azt a választ kapta a másik féltől, hogy „Neked biztos valami bajod van az idővel!” Így végül a hölgy lassan kezdte azt hinni, hogy a barátjának van igaza. Elkezdte megkérdőjelezni saját magát! Azt kezdte gondolni, talán tényleg rugalmatlan, ha nem tapsol ahhoz, hogy a másik örökké késik.

Mi a lényeg? Ha valaki hatalmi pozícióba helyezi magát hozzánk képest, ha felnézünk rá és (elkezdjük) idealizálni, vagy valakit félünk elveszíteni, akkor ezek az emberek egyre kitartóbban fogják állítani, hogy az ő valóságuk a színtiszta valóság. Az ő igazságuk az egyetlen igazság. Ennek eredményeképp az ember fia/lánya elkezd kételkedni abban, amiről pontosan tudja, hogy igaz. 

Amikor pedig ezt felfedezzük, a változtatás hipp-hopp fog menni.

Nem ragozom. Vagy érted, vagy nem 🙂

Ha pedig segítség kell, talán tudok neked ajtót nyitni egy új világ felé: +36 70 3116125
Személyes weblapomon megtalálod a szolgáltatásaimat.

12 thoughts on “Mit kell megtanulnom ebből a leckéből? Most elmondom, mi az, amit biztosan NEM!

  1. Ez tökre igaz! Tényleg mindig keresünk valami felsőbb, rejtettebb, szuperokot, miközben…
    Köszönöm

  2. Igen! Nem kell túlspirizni mindent! Ez mekkora mondás! Ez volt a legjobb mondat! Mert hajlamosak vagyunk már ott is spirizni, ahol nem kellene.

      1. 4 évig húztam egy ilyen toxikus kapcsolatot, mert nem tudtam mi az hogy elengedés, csak ragaszkodtam. Elakartam koteleződni, de a párom nem. Neki játék volt minden. Kikell lépnem, meg kell gyászolnom, és tovább menni, már megint tovább menni az ismeretlenbe…. A Boldogságot választom, az életet!

  3. Én értem, köszönöm. Legbelül tudtam ezeket, csak nem tudtam ilyen jól megfogalmazni. Most már könnyebb lesz lépnem remélem.. Persze érzem, hogy a gödör alja még hátra van… a reménytelenség, az egyedüllét rossz fázisai.. De aztán remélem „meglepő gyorsasággal” hamar ki jövök onnan

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .